A perfekcionizmust a legtöbben negatív személyiségjegynek tekintik, és nincsenek tudatában annak, hogy ez milyen viselkedési formákkal jár együtt. Egy perfekcionista embernek nehéz lehet belátni akár azt is, hogy ő perfekcionista, hiszen az egy esetleges gyengeségére hívhatja fel a figyelmet. De mi is pontosan a perfekcionizmus? És biztos, hogy csak gyengeség lehet?
A perfekcionizmussal foglalkozó kutatások legmeghatározóbb időszakában, a 90-es években a következőként határozták meg a perfekcionizmust:
“Irreális szabványok beállítása és törekvés e normák elérésére. Szelektív figyelem és a kudarc túlzott általánosítása, szigorú önértékelések és hajlam a “mindent vagy semmit” gondolkodásra, ahol csak a teljes siker vagy a teljes kudarc létezik kimenetként.”
A perfekcionizmus eredete bejegyzésben bemutatott két fajta multidimenzionális perfekcionizmus skála is felhívja a figyelmet a személyiségjegy összetettségére, amelyet további kutatásokkal támasztottak alá. Mindezekből kiindulva Frost és társai bemutattak egy kétdimenziós modellt.
Az első dimenzió a személyes sztenderdeket, szervezettséget, az öncélú (befelé irányuló) perfekcionizmust (én legyek tökéletes!) és a kifelé, mások felé irányuló perfekcionizmust (más legyen tökéletes!), míg a második dimenzió a kétségek a cselekedetekkel kapcsolatban, a hibák miatti aggódás, a szülői elvárások, a szülői kritika és a társadalmilag előírt perfekcionizmus (mások tökéletességet várnak tőlem!) jegyeket tartalmazza. Felfedezték, hogy az első dimenzió korrelál a pozitív, míg a második a negatív hatásokkal. Mindezek alapján kialakult egy két faktoros struktúra, amely alapvetően a perfekcionizmus pozitív és negatív oldalára utal, különböző elnevezésekkel illetve azt; perfekcionista törekvések és aggodalmak, adaptív és maladaptív perfekcionizmus, egészséges és egészségtelen perfekcionizmus, funkcionális és nem funkcionális perfekcionizmus.
A maladaptív, egészségtelen perfekcionizmust alapvetően az irreálisan magas sztenderdek felállítása, a kiváló teljesítményre való törekvés a negatív értékelés elkerülése miatt, és a saját teljesítménnyel való elégedetlenség jellemzi. Ezzel szemben az adaptív, egészséges perfekcionizmust a reálisan magas sztenderdek, a saját igényből fakadó magas teljesítményre való törekvés és a saját teljesítménnyel való elégedettség jellemzi.
| adaptív egészséges pozitív személyes norma perfekcionista törekvések funkcionális | maladaptív egészségtelen negatív értékelési aggodalom perfekcionista aggodalmak nem funkcionális | |
| MPS kapcsolódás | öncélú dimenzió kifelé irányuló dimenzió | társadalmilag elvárt dimenzió |
| sztenderd | reális | nem valóságos |
| magas teljesítményre való motiváció eredete | saját belső | külső |
| önmegerősítés teljesítménnyel való elégedettség | képes rá | nem képes rá |
Összességében úgy gondolom, hogy a perfekcionizmus tudatos kezelése által átfordíthatóak a maladaptív (negatív) jegyek is adaptív (pozitív) jegyekké, és ezáltal a kiemelkedő teljesítményt lehet elérni úgy is, hogy az nem jár meghatározó negatív érzésekkel.
Mit gondolsz, rád melyik jellemző?
Maradj velünk, hamarosan még többet megtudhatsz!
benough 